1. HIMNUSZ
2. Eljött a búcsú napja,
gyűlik a sok diák,
köszöntésre sorakoznak,
szólnak a melódiák.
Meghatódunk egy kicsit:
Hogy múlnak az évek?
Emlékek kavarognak,
Úgy rosszak, mint szépek.
Hosszú az út idáig,
De hátra még a neheze,
Szépen felnőttetek,
Hogy nézni is teher!
Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit, aki jelenlétével osztozik velünk ballagási ünnepségünk meghitt és örömteli pillanataiban!
A mellettem álló fiatalok nagy – nagy izgalommal készültek erre a napra. Fogadják szeretettel ballagó diákjaink műsorát!
A nyolcadik osztályosok nevében elköszön
A hetedik osztályosok nevében búcsúzik
3. zene
Itt állok útra készen,
Hónom alatt friss égdarab.
Egyetlen fát sem ültette,
Csak gyermekségem futó záporát
Szívta mélyére e föld.
Ott a megismerhető messze. Távozom.
Friss égdarab hónom alatt.
Meghálálni tudom – e majd reám költött éveid?
S intő szavaid tengerét. Könnyeid, melyeket pazaroltál egy tékozló emberért? Kezeidnek lágy oltalmát első lépteim során, A felvarrott gombokat csínytevéseim után.
4. Kedves Tanáraink! Nevelőink! Tisztelt Igazgató Úr!
Kedves Vendégek!
Félszegen és mégis büszkén állunk itt önök előtt.
Nemcsak a ruhánk, a szívünk is ünneplőbe öltözött ma.
Megcsináltuk! Mi, akik megjártunk sok iskolát, ültünk a szamárpadban, a vadóc gyerekek, ma búcsút veszünk az iskolától.
Mára csak az öröm maradt, ám nem felejtjük el, hogy sírva – nevetve, sok – sok könyörgés árán, segítségünkre voltak abban, hogy végre most kezünkbe vehessük a végső bizonyítványt.
Nem felejtjük el a sok biztatást, jó szót, az észhez térítő dorgálásokat sem! Köszönjük!
5. zene
Rohanunk ringó füveken bámulni égszínkék csodákat.
S már készül bennünk szép gyanútlanul a feltétlen csodálat.
Kövek, bogáncsok, csillagok arcunkat érdesebbre marják,
s már nem krajcáros tisztaságot jelent nekünk a fiatalság.
Játékainkból lóg a kóc, s a dolgok titkosabbik arcát suhogó szelek, vadvizek forgatják , féltik , kitakarják.
6.
Kedves ballagó Diáktársaink!
Eljött a perc, amire régóta vártatok, amióta beléptetek az iskola ajtaján. Kezetekben a bizonyítvány, szabadok vagytok!
Elfeledhetitek a hosszú hónapokat, a matek órát, a dolgozatok előtti izgalmakat.
Búcsút mondhattok a véget érni nem akaró csendeseknek is.
Mégis gondoljatok most arra, mi mindent adott nektek az iskola!?
Nemcsak egy okmányt, amit lobogtatni lehet.
Benne van sok küzdelem és szorgalom.
Bár a papíron csak számok vannak, jegyek, benne van sok emlék, mindaz a törődés, amit itt segítő kezek adtak nektek.
Véssétek emlékezetetekbe tanáraitokat, barátaitokat, az üres osztályterem padjait!
Most végleg búcsút mondhattok a tanulásnak, lezárult egy fejezet, tiszta lappal indulhattok a nagyvilágnak.
Őrizzétek meg emlékeitekben az itt eltöltött hosszú hónapokat!
Mert mostantól csak magatokra számíthattok!
7. zene
A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg!
Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik.
Felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz. Minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg.
Most eredj, és élj, mert a világ tiéd!
Úgy hagytad el az ifjúságot, mint aki hörgő hófúvású téli estén párás szobát hagy el.
S hogy még marasztalják, titkon azt reméli.
De mind hallgatnak, senki sem szól.
Szél fú be az ajtóközön, s ő lassan indul, keze a kilincsen, és visszanéz, és elköszön.
8. zene – virágok átadása
9. Búcsúzó beszédek
10. Könyvátadás
11. Szózat